Kertbeny irodalmi és könyvészeti munkássága
Tudósítás Kertbeny Toldi- és Murány-fordításáról; Budapesti Hírlap, 1854. november 26.
Beszámoló Petőfi elbeszélő költeményeinek várható fordításáról; Vasárnapi Újság, 1859
Kertbeny Zwei novellen című kötetének (Genf, 1862) címlapja
Jókai Az arany emberének fordítása, az Ein Goldmensch címlapja
Műfordítói és irodalmi munkássága
Kertbeny az 1840-es évektől foglalkozott műfordítással. Elsőként Czakó Zsigmond Kalmár és tengerész című színművét fordította le németre, Kaufmann und Seefahrer címmel, amelyet 1845. november 1-jén Budán német színészek is előadtak. Első Petőfi-fordításkötete 1848-ban jelent meg Frankfurtban, de életében lefordította a János vitézt, Arany János Toldiját, Vörösmarty Mihály és Lisznyai Kálmán költeményeit, valamint több Jókai-regényt is. Fordításait életében többek kritizálták a színvonala és a félrefordítások miatt. Ő maga is írt azonban novellákat németül.
Jókai Mór írása a Borsszem Jankó egy 1874-es számában
Kertbeny: Album 100 ungarischer Dichter von 1572 bis 1853 (Prága, 1853)
Kertbeny Károly: Erinnerungen an Graf Stefan Széchenyi (Gróf Széchenyi István emlékiratai) (Genf, 1860)
Kertbeny Károly: Erinnerungen an Graf Ladislaus Teleki (Gróf Teleki László emlékiratai) (Prága, 1862)
Kertbeny kultúra-népszerűsítő tevékenysége
„A haza szolgálatában élte életét még akkor is, mikor nem volt a hazában. Ott hirdette a népek között a mi dicsőségünket” – összegezte Kertbenynek a magyar kultúrát Európa-szerte népszerűsítő tevékenységét sírja fölött Komócsy József, a Petőfi Társaság alapítója és alelnöke. Kertbeny írt rövid életrajzokat kora jelentős magyar művészeiről és politikusairól (Deák Ferenc, Liszt Ferenc, Széchenyi István, Teleki László), 1853-ban megjelent száz magyar írót bemutató munkája (Album 100 ungarischer Dichter von 1572 bis 1853), ugyanabban az évben egy ismeretterjesztő könyvet is írt a magyar Szent Koronáról, valamint 1864-ben kiadta az 1849-es magyar emigránsok névlistáját. A német lapokban rendszeresen publikált a magyar irodalomról, kultúráról, valamint a magyar borokról is, de írásai több magyar újságban is megjelentek. Publicisztikai tevékenysége német és magyar nyelven közel 3000 cikket számlál.
Kertbeny Károly: Die Heilige Ungrische Krone (Pest, 1853)
Kertbeny Károly - Petrik Géza: Magyarországi német könyvészet, 1801-1860 (Budapest, 1886)
Könyvészeti munkássága
Kertbeny Károly bibliográfiai munkássága torzó maradt, de törekvései, bibliográfiai küldetése és bibliográfiaelméleti alapozása mind a mai napig korszerűnek számít. „Irodalom könyvészet nélkül: vagyon leltár vagy ország térkép nélkül” – foglalja össze jól bibliográfusi tevékenységét ars poeticája, amely számos írásának mottója is volt.
Az 1840-es években kezdett formálódni benne a magyar könyvészet terve, nagyrészben külföldi utazásainak köszönhetően. 1846 és 1851 között rendre felkereste a jelentősebb európai városok könyvtárait, és feltérképezte a magyar nyelvű, illetve a Magyarországgal kapcsolatos idegennyelvű anyagot. Kutatásait később Pesten, a Nemzeti Múzeum könyvtárában folytatta, megkereste a nagyobb könyvkereskedőket, és hirdetéseket is közzétett. Tervezett nagy műve nem készült el, ám munkája során mintegy 7000 magyar és 9000 idegennyelvű könyv adatait gyűjtötte össze.
1876-ban jelent meg A magyar irodalom a világirodalomban című munkájának első – és egyetlen – füzete, mely „a magyar művek idegen nyelven, önállóan megjelent fordításainak könyvészeti kimutatását” tartalmazta, 1880-ban pedig napvilágot látott a Magyarországra vonatkozó régi német nyomtatványok. 1454-1600 című bibliográfiai alapműve. A 19. századot feldolgozó, halálával félbeszakadt kutatásait Petri Géza folytatta, aki 1886-ban adta ki a Magyarországi német könyvészet 1801-1860 című kétkötetes munkát.