Skip to main content

150 éve megnevezve

A homoszexuális szó elterjedése, hatása

Richard Freiherr von Krafft-Ebing (1840–1902) német-osztrák orvos, igazságügyi orvosszakértő, pszichiáter és szexológus

John Addington Symonds angol költő, irodalomkritikus, teoretikus portréja, Walt Whitmannek ajándékozva, 1889

Charles Gilbert Chaddock amerikai neurológus portréja, 1900

A homoszexuális kifejezés első nyilvános alkalmazását Richard von Krafft-Ebing, német-osztrák pszichiáter, igazságügyi szakértő 1886-ban megjelent híres művében, a Psychopathia Sexualis-ban találhatjuk. Az egyik első mű a szexuális patológiákról, illetve az első a korai művek közül, amelyek a homoszexualitásról szóltak. A homoszexuális kifejezés elterjedését az is segítette, hogy a könyv nemcsak az orvosok, hanem a laikusok körében is népszerűségnek örvendett.

Richard Freiherr von Krafft-Ebing: Psychopatia Sexualis, első kiadás címlapja, 1886

John Addington Symonds: Egy probléma a görög etikában, reprint gyűjteményes kiadás, 1983

Az 1873-ban megjelent Egy probléma a görög etikában (A Problem in Greek Ethics) című művében John Addington Symonds (1840-1893) angol költő, irodalomkritikus is használta a kifejezést, ám ez a tanulmány kevesekhez jutott el.

1892-ben Charles Gilbert Chaddock (1861–1936) amerikai neurológus lefordította angolra Krafft-Ebing Psychopathia Sexualisát, és ezzel bevezette a homoszexuális kifejezés használatát az angolszász világba is.

Maximilian Harden német újságíró 1911-ben

Philipp von Eulenburg herceg, Erwin Raupp fotója, 1906

Kuno Augustus Friedrich Karl Detlev Graf von Moltke porosz katonatiszt, Berlin városparancsnoka.

Magnus Hirschfeld (1868–1935) német orvos, szexológus, melegjogi aktivista

A századforduló után egy német botrány (a Harden-Eulenburg ügy) sajtóvisszhangja jelentősen segítette a homoszexuális szó elterjedését. Maximilian Harden (1861-1927) újságíró és kiadó nyilvánosan meggyanúsította Philipp Eulenburg (1847-1921) herceget, II. Vilmos császár befolyásos barátját, diplomatát, hogy viszonyt folytat Kuno von Moltke (1847-1923) tábornokkal. A szövevényes, több befolyásos politikai szereplőt is érintő botrányt perek követték, amelyek 1907 és 1909 között zajlottak. Az ügynek akkora visszhangja volt, mint az Oscar Wilde-pernek Angliában. A több évig tartó eljárást a sajtó élénk figyelemmel kísérte, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy nyilvánosságot kapjon Németországban a homoszexualitás kérdése, illetve Magnus Hirschfeldék küzdelme a Btk. 175. §-a ellen. A magyar sajtó is részletesen beszámolt erről az ügyről, elősegítve ezzel a „homoszexuális” kifejezés elterjedését Magyarországon.

A Népszava cikkének részlete, 1907. október 25.

Kertbeny Károly közadakozásból készült síremléke és annak átadása, a fiumei úti temetőben

A homoszexuális szó a 20. században általánosan elterjedt, a hivatalos nyelvhasználatban, a tudományban, a közéletben egyaránt. Az elmúlt évtizedekben a homoszexuális kifejezést számos kritika érte: vannak, akik túlságosan orvosiasnak, vagy éppen a szexualitást túlhangsúlyozónak ítélték; mások a szexuális kisebbségeken belüli sokszínűséget hangsúlyozva javasoltak újabb, az identitásokat pontosabban kifejező fogalmakat (meleg, leszbikus, queer).

Kertbeny Károly sírhelyét a Fiumei úti temetőben Takács Judit szociológus-történész kutatásai nyomán azonosította. 2001-ben a Mások magazin felhívására összegyűlt adományokból emeltek síremléket Kertbenynek. A sírhelyet 2011-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti  Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé, azaz védetté nyilvánította.