Skip to main content

150 éve megnevezve

Kertbeny Károly életrajzi kronológiája

Julia Pardoe: The Beauties of the Bosphorus című könyvének illusztrációja W.H. Bartlett alkotása (1838)

Heckenast Gusztáv nyomdász, könyvkereskedő portréja, készítette: Haske Ferenc, 1840

Petőfi Sándort ábrázoló dagerrotípia, 1844 vagy 1845

Jahrbuch des deutschen Elementes in Ungarn, 1846

Esztergom 19. századi látképe, előtérben a Víziváros, az ott található Prímási palota, a plébániatemplom, a várhegy és a bazilika

Kertbeny Károly portréja, 1865 körül

Kertbeny naplóbejegyzése, 1868. május 7. (OSZK Kézirattár)

Kertbeny Károly beszéde a Berlini Magyar Egylet elnökévé választása előtt; Fővárosi Lapok, 1870. május

A Petőfi Társaság Lapjának kolofonja, 1877

“A rudas fürdői vén remete” - Híradás a “Magyarország legrégibb drámairodalma, 1550-1575” megjelenéséről. Fővárosi Lapok, 1878. június

A Rudas gyógyfürdő, 1850-es évek

Kertbeny portréja, grafika Klösz György fényképfelvétele alapján, Vasárnapi Újság, 1882

Kertbeny Károly halálhíre, Fővárosi Lapok, 1882. január 24.

Kertbeny Károly temetése, Fővárosi Lapok, 1882. január 26.

Kertbeny Károly nekrológja, Corvina, 1882 február

1824: Február 28-án Karl Maria Anton Josef Benkert (Karl-Maria Benkert) megszületik Bécsben, Anton Benkert (Benkert Antal) pesti német színész, újságíró és Benkert Charlotte (Benkert Sarolta, született: Graf) festőnő legidősebb gyermekeként.

1826: Pestre költözik nagyanyjához, később Egerben is él, tanulmányait pedig Pesten, a piaristáknál végzi.

1838: Első külföldi utazása: prágai rokonával, Joseph Bayerral gőzhajós utazást tesz Pestről Konstantinápolyba, majd tovább Kairóba. Hazatérve Győrben Schwaiger könyvkereskedő segédje lesz.

1840: Könyvkereskedőként dolgozik Pesten, Heckenast Gusztáv könyvkereskedésében. Itt ismerkedik meg többek között Kossuth Lajossal, Eötvös Józseffel, Pulszky Ferenccel, Széchenyi Istvánnal és Teleki Lászlóval.

Kertbeny Károly kézzel írott önéletrajzának első oldala

1842: Áprilisban elszökik Pestről, és Bécsbe megy, ahol a Wiener Theater-Zeitung újságírója. Később Prágában, Lipcsében és Drezdában könyvkereskedő. Később visszatér Pestre, majd decemberben katonának áll: az 5. tüzérezred tisztnövendéke lesz.

1843: Leszerel, bár hivatalosan továbbra is katona. Visszatér Pestre, egy ideig orvostudományt is hallgat, majd az irodalomnak és a könyvészetnek szenteli az életét. A pesti Spiegelben rendszeresen jelennek meg cikkei.

1845: Az év végén, Bakody Tódor irodalmi estjén megismerkedik Petőfi Sándorral. Jár a Pilvax kávéházba is, ahol Jókai Mórral és Tompa Mihállyal is összeismerkedik.

1846: Saját, német nyelvű folyóiratot indít a magyarországi német közösségnek (Jahrbuch des deutschen Elementes in Ungarn). Az évkönyvnek azonban csak egyetlen kötete jelenik meg.

1846: Itáliába, majd onnan Svájcba utazik. A határon meglövik az osztrák határőrök.

1847: Februárban Párizsba költözik. Itt találkozik Bem Józseffel és Heinrich Heinével. Később Londonba megy, ahol a British Library-ben a könyvtár magyar állományát katalogizálja. Hivatalos névváltoztatásért folyamodik.

1848: Németországban tartózkodik. Februárban Frankfurtban válik nagykorúvá, és ekkor változtatja meg a nevét Kertbenyre. Itt jelenteti meg első Petőfi-fordítását is.

1849-1850: Lipcsében időzik, ahol hiányzó útlevele miatt a helyi botanikus kert közelében bujkál, és kitanulja a botanikát.

1851: Stuttgartban megjelenteti Petőfi János vitézének német fordítását, Lipcsében pedig kiadja Arany Toldijának fordítását. Bécsben színikritikusként, helyi lapok munkatársaként működik. Felkeresi őt Hans Christian Andersen is.

1852: Visszaköltözik Magyarországra. 1854-ig a Nemzeti Múzeum még rendezetlen könyvtárában dolgozik, egy teljes magyar könyvészet összeállítása céljából, valamint kottákat kutat Liszt megbízásából.

1854: Megélhetési gondja miatt felajánlja szolgálatait az osztrák titkosrendőrségnek (sikertelenül). Esztergomban az új székesegyház leírásával és történeti adatainak összegyűjtésével foglalkozik.

1856: Bécsbe költözik, ahol ismét újságíróként dolgozik.

Kertbeny Károly portréja, Eduard Kaiser litográfiája, 1856

1860: A katonai szolgálat elől Münchenbe, majd Svájcba szökik, s Genfben és Párizsban tartózkodik.

1864: Drezdában, később Brüsszelben él. Itt találkozik Xántus Jánossal és Vámbéry Árminnal. Ekkor jelenik meg Alphabetische Namensliste ungarischer Emigration. 1848-1864 című kötete.

1866: A Rajna-vidékre megy, ahol Petőfi-felolvasásokat tart, majd Kölnbe költözik, ahol segédszerkesztőként dolgozik.

1867: Hannoverbe költözik, ahol többek között magyar borokról ír reklámcikkeket.

1868: Május 6-án, Karl Heinrich Ulrichsnak címzett levelében első alkalommal írja le a „homoszexuális”, a „heteroszexuális”, a „monoszexuális” és a „heterogén” kifejezéseket. Egy nappal később Bécsben, 68 évesen meghal az édesanyja. Augusztusban Berlinbe költözik, ahol német lapok munkatársa, valamint Jókai lapja, a Hon berlini tudósítója lesz.

1869: Név nélkül közzé tesz két értekezést (A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa és ennek 152-es paragrafusként való fenntartása az Észak-Német Államszövetség büntetőtörvénykönyv tervezetében; A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa által okozott társadalmi kár).

1870: Megválasztják a Berlini Magyar Egylet elnökének. Ugyanebben az évben szélütés éri 46 éves korában; baloldala teljesen megbénul, még írni sem tud.

1874: Szeptemberben megjelenik Berlinben Kertbeny német fordításában Jókai Arany embere. Ugyanebben az évben felajánlja a Magyar Nemzeti Múzeumnak az öccséről készített festményét.

1875: Augusztusban nagybetegen visszaköltözik Budapestre. A főváros jóvoltából a Rudas Fürdőben kap lakást (saját magát a későbbiekben „a Rudas-fürdői vén remetének” is nevezi). Felolvasásokat, előadásokat tart a fővárosban.

1876: A Jókai által elnökölt Petőfi Társaság tagjává választják. Írásai jelennek a társaság lapjaiban: a Koszoruban, majd a Figyelőben.

1880: Megjelenik Magyarországra vonatkozó régi német nyomtatványok. 1454-1600 című bibliográfiai alapműve. Ebben az évben egy homoszexualitásról szóló fejezetet ír Gustav Jäger A lélek felfedezése című művéhez. A kiadó nyomására a fejezet végül nem jelenik meg, de a Kertbeny által kitalált terminológiát használja az egész könyv.

1882. január 17-én másodszorra éri szélhűdés Kertbenyt. A Rókus Kórházba szállítják, ahol január 23-án hal meg. Az irói segélyegylet temeti el, január 25-én, a Kerepesi úti temetőben (ma Nemzeti Sírkert). Az Írók és Művészek Társasága adománygyűjtést kezd Kertbeny síremlékének javára.