Kertbeny melegjogi tevékenysége
Kertbeny saját bevallása szerint azért kezdett a homoszexualitás büntetőjogi kérdéseivel foglalkozni, mert ösztönös hajlama volt mindenféle igazságtalansággal való szembeszállásra. A téma iránti érdeklődése 1840-ben, egy „abnormális ízlésű” fiatal barátja öngyilkosságával kezdődött, aki gyermekkora óta küzdött „elnyomhatatlan szenvedélyével”, és aki emiatt egy zsaroló áldozatává vált. A halott barát állítólag búcsúlevelében kérte Kertbenyt, hogy a zsarolóval kapcsolatban figyelmeztesse néhány érintett ismerősét. Kertbeny magát több helyen – talán túlzott nyomatékkal is – „normálszexuálisként”, azaz heteroszexuálisként határozta meg, de naplójegyzetei arra engednek következtetni, hogy nem volt érzéketlen a férfiszépség iránt, és rendelkezett homoszexuális tapasztalattal is.
Kertbeny Károly német nyelvű levele Karl Heinrich Ulrichsnak, 1868. május 6.
Az Ulrichsnak írt levél, 1868
Kertbeny 1865-68 között rendszeresen levelezett Karl Heinrich Ulrichsszal. Ulrichs veleszületettséget hangsúlyozó érveivel szemben Kertbeny inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy az állam ne avatkozzon bele a polgárok magánéletébe – így az azonos neműek szerelmével se foglalkozzon. A férfiakat szerető férfiakat sem tartotta harmadik nemnek, hanem egy másfajta férfiasságnak.
1868. május 6-án Ulrichsnak címzett levelében első alkalommal írta le Kertbeny németül a „Heterosexual” („heteroszexuális”), a „Homosexual” („homoszexuális”) és az – önmagukkal nemi életet élőkre megalkotott – „Monosexual” („monoszexuális”) kifejezéseket. Célja ezzel egy olyan új szókészlet megalkotása volt, amely mentes a korabeli kifejezések erkölcsi elutasítást megtestesítő felhangjaitól. A legvalószínűbb feltételezés szerint a kifejezések ihletője a botanikában használatos „biszexuális” („kettős nemiségű”) kifejezés lehetett. A homoszexuális kifejezést egyébként Kertbeny a görög homo (=azonos) és a latin sex (=nem) szavakból alkotta meg és nem a latin homo, azaz emberi-t jelentő szóból. Ebben a levélben Kertbeny Ulrichsszal is vitatkozva, rendkívül modern álláspontot fogalmazott meg.
„Kiváltképp a veleszületettség bizonyítéka nem vezet célunkhoz, és a legkevésbé gyorsan teszi ezt, ráadásul egy veszélyes kétélű fegyverről beszélünk, akármennyire is lenyűgözően érdekes antropológiailag a természeti rejtély. Mert a törvényhozás az ördögöt nem a veleszületettség hajlamáról kérdezi, hanem annak személyes vagy társadalmi szinten káros hatásáról, és annak társadalmi viszonyáról. Vannak olyan emberek is, akik veleszületett vérszomjjal, piromániával rendelkeznek, terhes nők mindenféle vágyakkal, személyek, akik monomániások stb. De ők sem járkálhatnak csak úgy szabadon, ösztönüket követve, orvosilag megállapítják állapotukat, és ha nem szándékos tettekért büntetik őket, úgy elszigetelik őket, és megvédik a társadalmat mértéktelenségüktől. Tehát a legkevésbé sem nyernénk azzal semmit, ha bebizonyosodna a veleszületettség, még a megkérdőjelezhetetlen evidencia esetén sem. Az ellenfeleknek sokkal inkább be kell bizonyítani, hogy pont az általuk felállított jogi fogalmak nem hatnak ösztönükre, akár veleszületett, akár tudatos lenne, mivel az állam nem ütheti bele az orrát abba, amit ketten kölcsönösen önszántukból a nyilvánosságot kizárva egymáson gyakorolnak, tizennégy éves kor felett, anélkül, hogy harmadik fél jogait sértenék, még akkor sem, ha ez mindkét fél számára a legsúlyosabb következményekkel is járna, mint ahogy az állam azokkal sem törődik, akik egymást és másokat megfertőznek, borzalmasan szenvednek és végül a következmények legvégén meghalnak.” (részlet a levélből – Holländer Dániel fordítása)
Kertbeny Károly Dr. Leonhardt porosz állam- és igazságügyi miniszternek küldött egyik levele
Köztes szexuális típusok évkönyve, 1899.
Manfred Herzer történész, 1987-ben
A jogi pamfletek, 1869
Kertbeny 1869-ben, név nélkül két pamfletet tárt a nyilvánosság elé: „A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa és ennek 152-es paragrafusként való fenntartása az Észak-német Államszövetség büntetőtörvénykönyv-tervezetében”, illetve „A porosz büntetőtörvénykönyv 143-as paragrafusa által okozott társadalmi kár...” címmel. A szerző két írását Dr. Leonhardt porosz igazságügyi miniszternek ajánlotta, és azokat több levél kíséretében feltételezhetően el is küldte neki. A két műben Kertbeny kiállt a homoszexualitás büntetése ellen. Utóbbi írásban szerepel először nyomtatásban is a “homosexualität” kifejezés.
E két mű szerzőjének kilétét a Magnus Hirschfeld (1868-1935) által kiadott Köztes szexuális típusok évkönyvében (Jahrbuch für sexuelle Zwischenstufen) is felfedték. Az 1980-as években pedig Manfred Herzer német történész (könyvtáros, író) az Országos Széchenyi Könyvtárban végzett kutatásai során bizonyította be, hogy a két röpirat szerzője kétségtelenül: Kertbeny.
A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa és ennek 152-es paragrafusként való fenntartása az Észak-Német Államszövetség büntetőtörvénykönyv tervezetében (Lipcse, 1869)
Kertbeny Károly „Sexualitätstudien” című tervezett munkája egy részének vázlata: "Die Neue Lehre von der Sexualität"
A Sexualitätstudien
Kertbeny sokat dolgozott egy Sexualitätstudien című, szexualitással kapcsolatos tanulmányait tartalmazó könyvön, melyet a lipcsei könyvkiadóval, Hermann Serbével akart kiadatni (ő jelentette meg a két 1869-es pamfletet is). A tervezett könyv azonban soha nem jelent meg. Egy Serbe által Kertbenynek írt levél tanúsága szerint az első, „Történeti bevezetés” című fejezet készült el, ám a kiadó ezután hiába várta a mű folytatását. Az OSZK Kézirattárában azonban számos vázlat maradt fenn a készülő Sexualitätstudienből.
A naplók
Kertbeny 1864 és 1881 között vezetett naplói szintén az OSZK Kézirattárában találhatók. A zömmel hétköznapi történéseket és találkozásokat tömören megörökítő naplóbejegyzésekben a kezdetektől megjelennek a magánéletre, Kertbeny különböző férfiakkal való kapcsolataira utaló motívumok, míg nőkkel kapcsolatban viszonylag ritkán találunk ilyeneket. Ezek egy részét Kertbeny gyakran kisatírozta, ám néhol így is kivehető az eredeti bejegyzés. A napló tanúskodik az Ulrichsszal való levelezésről (aki általában N. N. vagy Numa néven szerepel), megemlíti az aktivistatárs letartóztatásait, valamint a kiadó Serbével való kapcsolatot is dokumentálja. A szövegben gyakran tűnnek fel férfi nevek intim viszonylatban: 1864-65-ben „Viktor” és „Hubert” szerepel több bejegyzésben, majd 1866-ban „János” (ill. „Jancsi”), 1867-től kezdve pedig „Lajos”, „Lajko” (vagy csak egyszerűen „L.”) neve bukkan fel rendszeresen.
Kertbeny napló 1868. március 8.
Március 8. vasárnap
Hannoverben. Egész nap eső. Keltem 9 kor. L. nem jött. Balázs-Bognár Vilmahoz, fél hogy Bronsart nem hagya énekelni Hauser Miksa hangversenyben. 1 kor rhénai udvarban. Aztán ez a bolond Gade jött, ki Kotzebul leánnyal volt házas. A Képkiálitásba; ott Möbius. Liophart, Wittmitz, Ilse Oskar. Végre Rogge jött. Vele a Börzenklubbig. Ott is Gade és egy szép amerikai. 5 kor haza. Kezdettem a műczikkek írni. 8 kor Uniopinczébe. 10 kor haza, lefeküdtem 11 kor.
Kertbeny napló 1868. április 27.
Április 27. hétfő
Hannoverben. Igen szép nap. Keltem 9 kor. 10 kor a Királyi Könyvtárba, ott Guerier Wladimir, a moszkvai egyetemnek tanára. 1 kor rhénai udvarba. Délután az új házba kávézni, ott a három svédek. Haza. Levél 65 tallérral K. M.-tól. 8 kor Knickmeyerhez. Ott Warnebolt, a kis zsidó és öregebb Spinner. 10 kor Varrelmannhoz. Dr. Zusserggel Volnayt ittam. 12 kor haza. Levél N. N.-től, de a negyedik levél tőle még nem jött.
G. Z.-nek Epos iránt.
Pardubitznak a reklamt.
G. Z.-nek a nyugtatványt.
Kertbeny napló 1868. április 29.
Április 29. szerda
Hannoverben. Délelőtt szörnyű hidek, aztán eső. Keltem 9 kor. L. Aztán Uhde Armin. 1 kor rhénai udvarban. Délután Büschnél az aranyórát propálni. 2 3/8 lat, de csak 15 karathai arany, azért ennek érdeme csak 15 tallér. Haza. 7 ½ kor Tovote cukrászhoz, ott öregebb Spinner és barátja, és az ifju zsido. Söröztünk, olvastam Aristotelest és Petőfit, 10-ik. Haza.
Ellinghausennek I.
Benkert Jánosnének.
Kertbeny napló 1868. július 05.
Július 5. vasárnap
Hannoverben. Borult idő, kicsi esős, igen hideg. Keltem 9 kor, igen nyájas levél Serbetől. L. Aztán Hemecart. 1 kor Victoriába, Hemecarttal. Vele az Új házra. Vissza. Bansen Vilmos itt, vizsgáltam, urning (?). Estén Börzenklubban, aztán Knickmeyernél. 10 kor Spinner hozzám, ő 11 kor el, én 12 kor aludni.
Serbenek kétszer
Ellissennek.
Kertbeny napló 1868. július 18.
Július 18. szombat
Csak még 8 tallér
Hannoverben. Igen szép nap, estén kis esső. Keltem 9 kor. Hartmann Károlytól 10 tallér. L. Aztán Rogge fiával, egész édes boromat kiszopván. Az uszodába, tíz kártyát vettem. Joachim ott. 1 kor Victoriába. Délután az új házra, ott Hölty, ki akar és nem beállani. Aztán Karnélküli huthen Hermannhez, ki Jakoby fodrásszal utazik. Megvizsgáltam mesztelen. Aztán Baschele színész jött. Haza. Schulzehez. A Börzenklubba, rosz sör. Ott Fischer Ernest. Vele el, de esni kezdet. Én Knickmeyerhez. Ott Spinner és mások. 10 kor haza, Vilmos megint nem jött.
Numának
Kertbeny napló 1868. október 22.
Október 22. csütörtök
Csak még 53 tallér.
Berlinben. Hűvös, napfény. Keltem 9 kor. Lajko már hatta egy kicsiny. Őt Hollenberghez ajánlottam énekórákért. Levél Kászonyitól. Haszontalan Pfeifferhez. 11 ½ kor Happoltnál. Délután itthon, Broome jött. 8 kor az okosokhoz. Ott egy amerikai. Aztán Ahrendt, ki mondta, hogy Lajkonak jó hangja van. Szörnyű, haragudtam, mert Ahrendt Schrader hadnagyal a salonban ült. 11 kor haza.
Bowringnak, és arczkép
Kászonyinak